A szelídgesztenye
(Castanea sativa Mill.)
A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfafélék családjába tartozik. Terebélyes, magasra boltozott koronájú fa, fiatal korában koronája kúpos is lehet. Kérge kezdetben sima, szürkésbarna, idősebb korában mélyen repedezett. Törzse nagyon vastag lehet, a szabad térállású példányok esetében gyakran már a talaj közelében elágazik. Vesszői vastagok, sötétbarnák, paraszemölcsösek. Rügyei gömbölyűek, tompán hegyes csúcsúak. Szórt átellenes állású levelei tagolatlanok, hosszúkás-lándzsásak, 10-20 cm hosszúak, ékvállúak, hegyes csúcsúak. Szélük szálkásan fogazott. Váltivarú egylaki virágai a hajtások csúcsán 15 cm hosszú füzérvirágzatokat alkotnak, melyek vagy csupa porzós virágból állnak, vagy a füzér tövén van néhány (2-5 db) termős virágzat is. Megporzását rovarok végzik. A gesztenyeméz sűrű, émelyítő ízű. A termős virágzat három virágból álló redukált kettős bog (dichasium), melyet egy közös, szúrós tüskékkel borított kupacs vesz körül. A kupacs ősszel négy kopáccsal nyílik, és így szabaddá válnak a makkok. Ha egy kupacsban csak egyetlen makk fejlődött ki, az teljesen gömbölyű lesz (ezt a típust nevezik maróni gesztenyének), ha kettő vagy mind a három termés kifejlődik, akkor egy illetőleg két oldalán lapos lesz. A szelídgesztenye makktermésének fogyasztható része a raktározó szikleveles mag. A szőrös maghéj sütéskor könnyen leválik az embrióról. A szelídgesztenye fája keresett műbútorfa.
Igényei:
Éghajlat
Éghajlati szempontból a gesztenyetermesztés feltételei Magyarország egész területén kedvezőek. A gesztenye hőmérsékleti igénye +5 – 15°C évi középértéken belül van. Hazánk 10 °C fok évi középhőmérséklete kedvező a gesztenyetermesztésre. Éghajlatunk szélsőségeit is jól tűri, sem a téli, sem a kései tavaszi, illetve a korai őszi fagyok nem károsítják. Hazánk éghajlati viszonyai között az északi fekvésekben is megtalálja életfeltételeit. Hazai termőtájainkon a fajtáink tenyészidejének hossza 176-183 nap közötti. A legalacsonyabb hőösszeg igényű fajtáink a nyugat-dunántúliak. Ezek termése a magasabb tengerszint feletti termőhelyen is minden évben teljes biztonsággal beérik, s a tenyészidő befejezése, az őszi lombszíneződés és lombhullás is – fagykárok nélkül – zavartalanul megy végbe.
Talaj
A termőhely adottságai közül legnagyobb jelentősége a talajnak van. A talaj az, amely Magyarországon a termesztés lehetőségét meghatározott területekre korlátozza. Korábban a gesztenyét jellegzetes mészkerülő növénynek tekintették. E megállapítás csak közvetve érvényes, mert a gesztenye számára nem a talaj mésztartalma, hanem a felvehető káliumtartalom relatív mennyisége a döntő. A káliumfelvételét a talaj mésztartalma, illetve lúgos kémhatása (magasabb pH érték) akadályozza. A gesztenye törzskörméret gyarapodásának normatívái szerint a 10 éves fa átlaga 40 cm. A 6,4-nél magasabb talaj pH értékek esetében a gesztenyefák növekedése rohamosan az átlagos alá csökken. A gesztenye a talaj egyéb adottságaival szemben nem ennyire igényes (termőréteg vastagsága, kötöttsége), azonban a fák teljesítőképessége a talaj termőerejének függvényében változik. Az erősen kötött, hideg agyagtalajokban, a sekély termőrétegű és száraz termőhelyeken a gesztenye növekedése gyenge, a gyümölcs apró, s az ültetvény nem gazdaságos. A gesztenyefa évi csapadékigénye évi 600 mm felett van. Termékenyülésére hátrányos a június végi, július eleji virágzáskor bekövetkező tartós esőzés. Az augusztus-szeptemberi aszályos időjárás a gyümölcs méretét erősen csökkenti.
Tápanyag
A gesztenye tápanyagigényére vonatkozóan viszonylag kevés támpontunk van. Részletes erre vonatkozó kutatások Japánban (Eynard I.) a mi gesztenyénkhez közeli rokon japán gesztenye fajhoz tartozó fajtákon történtek.
E vizsgálatok szerint 1 ha gesztenye-gyümölcsös tápanyag-felvétele a következő:
– nitrogén (76,6 kg)
– foszfor (29 kg)
– kálium (42,6 kg)
– kalcium (72,9 kg)
– magnézium (21,2 kg)
Fontos összefüggést mutattak ki a megfelelő gyümölcsnagyság, valamint a gyümölcsben és a levélben szükséges N tartalom és N-K arány között. A nitrogéntartalomnak a gyümölcsben 1,14- 1,33% közötti, a levélben 1,98-2,34% közötti szintűnek, a kálium-nitrogén arányának a gyümölcsben 0,97 és 0,68% között kell lennie. Olasz gesztenyefákon végzett vizsgálatok szerint (Fenaroli L.) nagyon jellegzetesen alakul a fő tápanyagoknak a levél szárazanyagában kimutatott százalékos aránya, s annak változása a tenyészidő alatt. A gesztenyének fokozott káliumigénye van, továbbá a felvett kalcium nem kívánatos elem, mert míg az összes többi tápanyag a lombhullás előtt a növény áttelelő részeibe vándorol, a mész ezzel szemben a lehulló levelekben marad. A növény a részére szükségtelen anyagot rendszeresen eltávolítja.