Magyarországon hat fajta szaporítása engedélyezett. Ezek mindegyike megtalálható az anyatelepemen.
Nagymarosi 22
Délkeleti száraz fekvésben, kötött agyagtalajon kialakult fajta. Közepes növésű, gömb alakú koronát nevel. Igen bőtermő, a hajtások 44%-án átlagosan 1,3 kupacsot hoz. A legkorábbi érésű, érése szeptember végén kezdődik. Igen nagy gyümölcsű (12,4 cm3), legnagyobb átmérője 39,8 mm. Kupacsaiban átlagosan 2,1 makk van, 18%-ban gömbölyded, 71%-ban egy oldalon lapított. Tetszetős világos, sima és vékony héjú, viszonylag nagy pecséttel (a makk kupacshoz csatlakozó parásodott része). íze édes, aromás, húsa halványsárga. A gyümölcs jól tárolható. Száraz, melegebb déli fekvésben – jó termőerejű talajon termeszthető. Igen korai érése előnyösen érvényesül a piaci előszezonban és a betakarítási munkacsúcs széthúzásában. Koraisága kiváló áruminőséggel párosul.
Nagymarosi 37
Északi fekvésben kötött talajon kialakult fajta. Erős növekedésű magasra törekvő koronaalakkal. Bőtermő, a hajtások 51%-án átlagosan 1,5 kupacsot hoz. Kései érésű, érés ideje október közepén kezdődik. Nagy gyümölcsű (10,8 cm3), legnagyobb átmérője 38 mm. Kupacsaiban átlagosan 1,6 makk van, 13%-ban gömbölyded, 68%-ban egyoldali lapított. A makkja jellegzetesen kúposodó. Héja egyenletesen világosbarna, finom szerkezetű, jól hámozható. Íze telt gesztenyeíz, húsa barnássárga. A gyümölcs igen jól tárolható. Kiegyenlített, hűvös fekvésben jó tápanyag ellátottságú talajra telepíthető. Kései érése, jó tárolhatósága értékesítésének időtartamát hosszabbítja.
Nagymarosi 38
Északi fekvésben, kötött talajon kialakult fajta, közepesen erős növekedésű. Rendszeresen, bőven terem. A hajtások 42%-a átlagosan 1,6 kupacsot hoz. Közepes érésű, érése október elején kezdődik, lefolyása gyors. Nagy gyümölcsű (11,3 cm3), legnagyobb átmérője 37,8 mm. Kupacsaiban átlagosan 1,8 makk van, 76%-ban egyoldalt lapított. Barnássárga héja sötéten csíkozott, tetszetős. A héj fényes, nem bordázott, viszonylag nagy pecséttel. Héja finom szerkezetű, vékony, könnyen hámozható. Íze telt gesztenyeíz, húsa világossárga. A gyümölcs jól tárolható. Kiegyenlített hűvösebb fekvésben, mélyrétegű talajon termeszthető. Értéke a Nagymarosi 37 fajtához hasonló, de korábbi érésű, azzal együtt telepíthető.
Kőszegszerdahelyi 29
Délkeleti fekvésben kristályos pala alapkőzeten álló köves, fakó erdőtalajon kialakult fajta. Erős növésű, szétterülő koronát nevel. Rendszeresen, igen bőven terem, a hajtások 80%-án hoz átlagosan 1,6 kupacsot. Középkései érésű, érése október közepén kezdődik. Közepes gyümölcsméretű (9,8 cm3), legnagyobb átmérője 36,7 mm. Kupacsaiban átlagosan 1,6 21%-ban gömbölyded, 67%-ban egyoldali lapított makk van. Sárgásbarna héja közepesen vastag, jól hámozható. Íze édeskés, húsa sárgásbarna. Hegyvidéki termesztőhelyen telepíthető, értéke a rendszeres nagy termőképessége.
Iharosberényi 2
Dél-dunántúli lösztalajon kialakult fajta. Erős növésű, szétterülő koronát nevel. Bőven terem, a hajtások 52%-án hoz átlagosan 1,9 kupacsot. Korai érésű, érése október elején – néha már szeptember végén kezdődik, lefolyása gyors. Igen nagy gyümölcsű (12 cm3), legnagyobb átmérője 37,9 mm. Kupacsaiban átlagosan 2,2 24%-ban gömbölyded, 70%-ban egyoldalt lapított makk van. Sötétbarna, erős héjú, intenzív aromájú, a hazai ízlésnek megfelelő gesztenyeíz. Húsa világosbarna. Korai érésű, a termékeny lösztalajokon kiváló áruminőséget adó fajta.
Iharosberényi 29
Dél-dunántúli lösztalajon kialakult fajta. Középerős növekedésű, terebélyes koronát nevel. Igen bőven terem, a hajtások 46%-án hoz átlagosan 2 kupacsot. Kései érésű, érése október utolsó harmadára esik. Igen nagy gyümölcsű (11,4 cm3). Kupacsaiban átlagosan 2,3 8%-ban gömbölyded, 76%-ban egyoldalt lapított makk van. Héja barna, felülete sima, fényes, közepesen vastag, jól hámozható. íze intenzív aromájú, húsa világosbarna. Kései érésével a szedés és értékesítés nyújtható. Termékeny lösztalajon nagy hozamot és jó áruminőséget képes adni.
Ezek a fajtaleírások Dr. Szentiványi Péter 1976-os könyvéből valók. Sajnos a magyar mezőgazdasági kutatás tudtommal azóta sem foglalkozott fajtakutatással, fajtaelőállítással, keresztezéssel.
A gesztenyénél nincsenek világfajták. Az egyes termesztőkörzetekben bevált fajták máshol nem teljesítenek ugyanúgy. Ezért mindenütt helyi tájfajtákat vontak termesztésbe.
Magyarországon az 1950-60-as években Dr. Szentiványi Péter professzor vezetésével történt a gesztenyeállomány felmérése, és az ígéretes egyedek kiválasztása. Ezekből választotta ki ezeket a fajtákat.
A fajták a kialakulási helyükön hozzák a legjobb minőséget.
Észak-nyugat-Dunántúl (Sopron-Kőszeg-Vas) fajtája a Kőszegszerdahelyi 29.
Dél-Dunántúl (Somogy-Zala-Baranya) fajtája az Iharosberényi 2, 29
Dunakanyar és az Északi-középhegység fajtája a Nagymarosi 22, 37, 38
Az egyéb termőhelyeket a Nagymarosi fajták viselik el a legjobban.
A nálunk elterjedt európai gesztenyén kívül még több faj ismert.
A kínai gesztenye (Castanea mollissima Bl.) a C. Sativánál gyengébb növekedésű fa. Kínában sok fajtáját termesztik. Az endótiás kéregráknak ellenáll. Ezért az utóbbi időben fajtáit és keresztezéses fajhibridjeit más országokban is ültetik.
A japán gesztenye (Castanea Crenata Sieb és Zucc.) a hazai gesztenyéhez hasonló, de annál gyengébb növekedésű. Japánban és Koreában honos. Itt több helyi fajtáját termesztik. Mivel ez is ellenáll az endótiának, ezért az Egyesült Államokban és Európában is rezisztencianemesítésekhez használják. A helyi fajtákkal keresztezve ellenálló, de a helyi klímának megfelelő fajhibrideket hoznak létre.
Az amerikai gesztenye (Castanea dentata Borkh.) Észak-Amerikában őshonos. Sajnos az endótiára annyira érzékeny, hogy őshonos állományai gyakorlatilag kipusztultak. A C. mollissimával és a C. crenatával alkotott fajhibrideket telepítik helyette.
Az endótiás kéregelhalás miatt külföldön keresztezéses nemesítéseket végeztek a japán (Castanea crenata) és a kínai (caestanea mollissima) gesztenye felhasználásával
Eurojapán hibridek
Természetes és irányított keresztezésből származnak, az európai Castanea sativa, és a japán Castanea crenata fajoktól. Először Franciaországban és Spanyolországban terjedtek el, Olaszországban az 1970-es évek közepén kezdték őket ültetni, főként Piemonte tartományban.
Fő jellemzőik:
o jó ellenálló-képesség az endotiás kéregrák szemben,
o kis érzékenység a tintabetegségre.
o visszafogott növekedésük lehetővé teszi a sűrű ültetést,
o minden fajtának nagyok a gyümölcsei,
o korán, szeptember elejétől elkezdhető e szedés, az európai fajták előtt,
o egymás közt megporzódnak,
o nagyon jó porzói az európai fajtáknak,
o termőképességük felülmúlja az európai fajtákét.
Mélyrétegű, friss, jó szerkezetű talajt igényelnek. Termesztők elmondása szerint a fagytűrésük – 16°C-ig terjed. Az európai fajták tűrőképessége -20°C. További viszonyításul az őszibarack tűrőképessége a szakirodalom szerint -15°C. A telepítés utáni 5-6. évtől, telente, minden második évben metszeni kell, megritkítva a koronát, az elágazásokig visszavágva. Az első elágazások legalább 3 m magasan legyenek, mert különben a lehajló ágak akadályozzák az ápolási munkákat, de még a sorok közötti közlekedést is. A tápanyag-utánpótlást évente, 2:1:2 arányú, összetett műtrágyával ajánlatos elvégezni. Az öntözés lehetővé teszi a legjobb minőség elérését, és az alternancia elkerülését. Egy évtizednyi megfigyelés alapján a következő fajtákat tartják megbízhatónak:
o Primato; bőtermő, nagyon korai, a szedés elkezdhető szeptember elején, termésnagysága 55-60 db/kg (17-18 g/db).
o Precoce Migoule; bőtermő, korai, a szedés elkezdhető szeptember második dekádjában, közepes nagysága 50-55 db/kg (18-20 g/db).
o Bournette;bőtermő, középkorai, a szedés elkezdhető szeptember második dekádjában, gyümölcsnagysága 60-65 db/kg (15-17 g/db).
o Bouche De Betizac; bőtermő, a gyümölcsheg hasonló az európai fajtákéhoz, a szedés elkezdhető szeptember harmadik dekádjában, nagysága 45-50 db/kg (20-22 g/db).
o Marsol; közepes termőképességű, a szedés elkezdhető szeptember harmadik dekádjában, nagysága 35-40 db/kg (25-29 g/db).
Összehasonlításként: a magyar fajták 9-12 g/db tömegűek.
Japán fajták
Piemontéban két fajta képviseli a csoportot: a Tanzawa és a Ginyose . Ezeket a gyenge növekedés, kisméretű termések, 60-65 db/kg (15-17 g/db), kis koronaméret jellemzi. Váza koronaformával termesztik őket. Igénylik az öntözést és az évenkénti metszést, amely megújítja a koronát és megakadályozza az alternanciát. A telepítés utáni harmadik évben termőre fordulnak. A betakarítás elkezdhető már augusztus végén – szeptember elején. A fajták kölcsönösen porozzák egymást.
Sor és tőtávolság méterben
Marroni 9 x 8; 8 x 7; 7 x 6,5
Castagne 9 x 7; 8 x 7; 7 x 6
Eurojapán hibridek 7,5 x 6,5; 7 x 6; 6 x 5
Japán fajták 4 x 3; 3,5 x 2,5
Ezek a hibrid fajták nálunk még nem szaporíthatók.Tervezem megfigyelésüket itt az északi régióban, és ha beválnak, kezdeményezem a szaporításba vételüket.